Így gyógyultam ki a refluxból

Az ember sok mindent tud elméletben, de a gyakorlat ehhez képest mindig mást mutat. Amikor valamit megtapasztalsz, kiderül, hogy merőben más, mint amit elméletben valaha is tudni véltél. Így voltam én a refluxszal. Megtanították nekem az iskolában a reflux tüneteit, a lehetséges okait és megismertem a refluxra alkalmazható gyógynövényeket. Azt hittem, ezzel minden tudok a refluxról. Tévedtem.

Mint ahogy abban is tévedtem, hogy ilyen betegségem sosem lehet. A legtöbb betegséggel így vagyunk egyébként. Amíg csak másoktól halljuk, vagy tudjuk, hogy másnak ilyen vagy olyan baja van, együtt érzünk vele, sajnáljuk, esetleg próbálunk segíteni neki, de egy percig sem gondoljuk, hogy velünk is megtörténhet. De amikor megbetegszünk, rögtön azon kezdünk el gondolkodni, hogyan fordulhatott ez elő velünk? Hogy alakult ki ez a betegség? Miért pont velünk történik ez? Nos, ezeket a kérdéseket én is feltettem magamnak számtalanszor.

Hogyan kezdődött, milyen tüneteim voltak?

Az egész egyáltalán nem úgy kezdődött, ahogyan a „nagykönyvben” meg van írva. És még úgy sem, ahogy megtanultam az iskolában. Tudniillik, hogy gyomorégés tapasztalható, a sav visszaáramlik a nyelőcsőbe maró érzését keltve, hányinger, puffadás, savas felböfögés… semmi ilyen nem volt. Olyannyira, hogy minden másra gondoltam, csak refluxra nem.

Az egész 2018. novemberében kezdődött: hajtós év vége, rengeteg munka, kevés alvás, még kevesebb mozgás, sok-sok kávé, és ami a fő, rengeteg stressz. Nagyjából így tudnám összefoglalni 2018 utolsó hónapjait. Közben pedig elkezdődtek a tünetek jelentkezni.

Eleinte azt tapasztaltam, hogy állandóan ki van száradva a szám, de ez olyan furcsa szájszárazság volt. Lényegében nem csak a szám, hanem a nyelvem is száraz és érdes volt. Először azt gondoltam, hogy a nagy hajtásban nem iszom eleget, ezért eldöntöttem, hogy meghatározott időközönként kötelezően inni fogok egy pohár vizet. Na de ihattam én akármennyit, a szájszárazság maradt. Ahogy teltek a napok, ez egyre jobban aggasztott. Folyton azon járt az agyam, hogy lehet az ember nyelve kiszáradva? Persze nem volt minden nap egyforma a helyzet. Voltak jobb napok, amikor egyáltalán nem jelentkezett ez a tünet és azt hittem, már minden rendben, de aztán újból jött a szájszárazság és a kérdések a fejemben, hogy mitől lehet ez?

Így dolgoztam végig az utolsó heteket. Aztán eljött a Karácsony. Az ünnepi ételek, sütik, szénsavas üdítők időszaka… Evés után gyakran éreztem, hogy ég a szájpadlásom és a nyelvem. Először azt gondoltam, hogy túl forró volt az étel, vagy túl sok borsot tettem a levesbe és az okozza ezt az égő, csípő érzést. De aztán már minden étkezés után jelentkezett különböző intenzitással. A végén már nem mertem enni. Rossz kedvem volt, mert folyton aggódtam, hogy mi a csuda lehet velem?

Miután emésztési panaszaim nem voltak, sem gyomorégésem, sem savas felböfögésem, eszembe sem jutott a reflux. Miután a szájüregben jelentkeztek a problémáim, azt gyanítottam, hogy valamilyen szájfertőzésem van. Miután Karácsony volt, nem tudtam elmenni orvoshoz, meg azt is gondoltam, hogy ez nem olyan probléma, amivel orvoshoz fogok futkosni. Eszembe jutott, hogy egy barátomnak volt valamilyen szájfertőzése korábban, igaz, neki apró piros pöttyök is voltak a nyelvén, és kapott rá gyógyszert, meg ecsetelőt. Emlékeztem rá, hogy mesélte, neki is égő érzés jelentkezett a szájüregében, főleg étkezések után és úgy érezte, hogy állandóan ki van száradva a szája.

Bár én nem fedeztem fel pöttyöket a nyelvemen, úgy gondoltam, mégis csak ilyesmi lehet nálam is.

Rögtön bele is kezdtem az öngyógyításba. (Utólag úgy vélem, ez hiba volt, te ne tedd!) Elkezdtem vitaminokat szedni, hogy erősítsem az immunrendszeremet. Közben mindenféle fertőtlenítő és gyulladáscsökkentő gyógynövényt alkalmaztam. Körömvirágból, zsálya levélből, diólevélből és néhány csepp teafaolajból készítettem szájöblögetőt és naponta kétszer azzal öblögettem. Emellett feketeköménymag olajat szedtem, mert tudva levő, hogy az mindenféle fertőzés ellen hatékony. Kiváló vírus-, baktérium- és gombaölő hatású ugyanis. Szedni viszont elég kellemetlen volt, mert minden alkalommal marta a nyelvemet, néha úgy éreztem, hogy a nyelőcsövemet is. Azt hittem, a fertőzés miatt van ez, de később majd jobb lesz.

A tüneteim továbbra is változóan jelentkeztek. Voltak napok, amikor semmi bajom nem volt. Ilyenkor mindig ujjongtam, hogy végre kikezeltem magam és minden csodás lesz innentől. Aztán voltak napok, amikor megint kezdődött minden elölről. Ilyenkor újra elkezdtem a kezelést, gondolva, hogy túl hamar abbahagytam és ezért kiújult a szájfertőzésem.

Közben egyébként más tünet is jelentkezett, amiről akkor még nem tudtam, hogy ezt is a reflux okozza (mivel azt sem tudtam még akkor, hogy refluxom van). Történt egyik reggel, hogy felébredtem, és az orrom elkezdett folyni, mintha megnyitottak volna egy csapot. Azt hittem, megfáztam. Nem is értettem, hogyan lehetséges, hiszen már hetek óta tömöm magamat vitaminokkal és feketeköménymag olajjal. Mindegy, ha megfáztam, hát megfáztam. Az orrfolyás három napig tarott, majd mintha elzárták volna a csapot, egycsapásra megszűnt. Hm. Ez nagyon furcsa, gondoltam. Ilyen náthám sem volt még, pláne ilyen rövid ideig.

Ez az eset kb. rá egy hónapra megismétlődött és pontosan ugyanúgy zajlott. Egy reggel arra ébredtem, hogy mint a víz, úgy folyik az orrom, majd három nap múlva, mint akinél kikapcsoltak valamit, elmúlt, ahogy jött. Na, itt azért már erősebben kezdtem aggódni. Felmerült bennem, hogy ennek valami köze lehet a szájszárazsághoz, de nem értettem pontosan az összefüggést, csak egy megérzés volt. Azt is kapizsgáltam már egy ideje, hogy valószínűleg nem szájfertőzésről van szó, de erről a felismerésemről igyekeztem nem venni tudomást. Ekkor már 2019. februárt írtunk.

 

A pániktól az orvosig

Ahogy telt az idő, az aggódásom elmélyült. Sokszor álmatlanul forgolódtam, annyira aggasztott, hogy mi bajom lehet. Napközben egyre többször agyaltam ezen, és napról napra depressziósabb lettem tőle. Annyira be voltam parázva, hogy nem mertem elmenni orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy valami komolyabb bajom van. Szóval halogattam. Próbáltam meggyőzni magam a korábbi teóriámról, hogy biztosan csak valami makacs szájfertőzés ez, és mint tudjuk, a gyógynövények nem hatnak olyan gyorsan, mint a szintetikus gyógyszerek. Persze az eszemmel tudtam, hogy ez csak önámítás. Hiszen bármennyire is lassabban fejtik ki a hatásukat a gyógynövények, azért már közel négy hónapja gyógyítgattam magam. Ennyi idő alatt egy egyszerű szájfertőzést bőven ki lehet kezelni természetes módon. De féltem. Féltem megtudni, hogy milyen betegségem van. Ez a félelem végül teljesen kikészített. Már nem tudtam figyelni a munkámra, éjszakákon át nem aludtam. A legrosszabb az volt, hogy nem mertem beszélni senkinek a bajomról, nehogy valaki azt mondja, hogy XY-nak is ilyen tünetei voltak és komoly betegséget állapítottak meg nála.

Aztán egy február végi napon végül teljesen kikészültem. Egy álmatlan éjszaka után pocsék nap következett. Az irodában csak ültem a gépem előtt, mint egy zombi és egyáltalán nem ment a munka. Fogalmam sem volt, mi történik körülöttem. Teljes depresszióba süllyedtem, már semmi másra nem tudtam gondolni, csak a betegségemre. Mindenfélét bebeszéltem magamnak, hogy mi minden bajom lehet, már láttam a temetésemet… Szörnyű volt. Annyira rástresszeltem erre a dologra, hogy egyszer csak elkezdett erősen dobogni a szívem, izzadt a tenyerem, remegett a kezem és a sírás kerülgetett.

Ez nem mehet így tovább! Valaminek most már történnie kell, bárminek, csak ennek legyen vége! Muszáj elmennem orvoshoz, mindegy mit mond, mindegy mi derül ki, már minden mindegy, csak tudjam, mi van velem, bármi legyen is!

Az interneten megnéztem, hogy mikor van rendelés a fül-orr-gégészeten. Aznap délután 2 órától volt rendelés és nem kellett beutaló, sem előzetes időpont egyeztetés. Ráadásul pont a főorvosnő rendelt, ami némi bizalmat is ébresztett bennem. Ránéztem az órára. Fél kettőt mutatott. Felpattantam, felültem a villamosra és kettő előtt 10 perccel már rendelőintézetben voltam. A földszinten bejelentkeztem, megkaptam a sorszámomat. Én voltam az első… Mire felértem az emeletre, a nővérke már a rendelő ajtajában állt és szólított. Még a kabátomat sem tudtam levenni, esélyem sem volt, hogy meggondoljam magam és netán visszaforduljak.

Nagyon féltem, leginkább attól, hogy mit fogok hallani. Alig tudtam megszólalni, amikor a főorvosnő megkérdezte, hogy mi a panaszom. Elhaló hangon, szinte suttogva mondtam, hogy száraz a nyelvem és miden csípi. Ennél többet nem is tudtam kinyögni, a doktornő egyből rávágta: ez reflux lesz. Úgy megdöbbentem, hogy ha kevésbé lettem volna beijedve, akkor sem tudott volna több hang kijönni a számon.

Mi? Reflux? De hát semmilyen refluxos tünetem nincs. Mi van? Most ennek örüljek? Végül is nem ártana. Hiszen legalább nem valami súlyosabb dolog. De biztos ez?

Kétségeim közepette a doktornő átültetett egy másik székre, hogy megvizsgáljon. Belenézett a számba és megállapította, hogy vastag, fehér lepedék van a nyelvemen és az orrnyálkahártyám is ki van száradva. Ezek is refluxra utaló tünetek – mondta. Mire felocsúdtam volna, már írta is a beutalót a gasztorenterológiára és javasolta, hogy kérjek időpontot minél hamarabb.

Kissé remegő lábakkal tántorogtam ki a rendelőből, majd a váróban leültem, hogy feldolgozzam a hallottakat. Most már legalább tudom, mi a bajom. Ez megnyugtató. Egy picit fellélegeztem. Persze, utána jött az önmarcangolás, hogy miért is nem jöttem el korábban? Egy csomó idegeskedéstől megkímélhettem volna magam! Ráadásul felesleges volt annyi gyulladáscsökkentő és fertőtlenítő gyógynövényt alkalmazni, hiszen nem tudtak segíteni a bajomon! Saját példámon okulva mindenkinek javaslom, hogy ne essen az én hibámba. Egy betegséget csak akkor tudunk kezelni, ha tudjuk, mi a bajunk. A tünetek olykor félrevezetőek lehetnek. Nálam is légúti és szájüregi panaszok jelentkeztek, álmomban sem gondoltam volna, hogy refluxom van!

 

A gasztroenterológiai vizsgálat kálváriája

Utólag visszagondolva, ez is megér egy misét. A magyar egészségügy nem a beteg embereknek való, ezt én most megtapasztaltam. Nehezebb bejutni egy szakrendelésre, mint a király színe elé. Csak azt nem tudom, hogy akinek tényleg nagyon komoly baja van, azzal mi történik, mire orvoshoz kerül? Belehal? Vagy visszafordíthatatlanná válik, ami még korábban visszafordítható lett volna?

Az első dolog, amivel szembesültem, hogy nem is olyan egyszerű bejelentkezni. Nem a központon keresztül, hanem közvetlenül a szakrendelővel kell időpontot egyeztetni, ahol csak bizonyos napokon, meghatározott időintervallumban fogadják a hívásokat. Remek.

Szóval, először kivártam, hogy egyáltalán, mikor telefonálhatok. Felkészültem rá, hogy nem lesz könnyű elérni őket, hiszen ha heti háromszor egy óra hosszán át hívhatóak, akkor bizonyára mindenki akkor telefonál… Meglepő módon azonban elsőre sikerült elérnem őket. Már kezdtem örülni, hogy mégis csak flottul mennek itt a dolgok. De aztán jött a hidegzuhany. Május közepére tudtak időpontot adni. Mi van? Az még majdnem három hónap! Ezt hogy képzelik? Emlékszem, teljesen fel voltam háborodva. Szerencsére a telefon túlsó végén egy nagyon kedves és türelmes hölgy fogadta a kétségbeesésemet, és minden tőle telhetőt megtett, hogy megnyugtasson. Javasolta, hogy a vizsgálatig keressem fel a körzeti orvosomat, írassak fel vele savlekötő gyógyszert, és szedjem, ha jelentkeznek a tüneteim.

Na és ha nem is refluxom van? A végső diagnózis ugyanis pont a szakvizsgálaton derülne ki. És egyáltalán. Mit kezdjek magammal három hónapig? Reszkessem végig, hogy hátha még sem ez a bajom? Na, azt már nem!

15 évig dolgoztam az egészségügyben, egészen pontosan egy gyógyászati segédeszköz cégnél. Szerencsére jó kapcsolataink voltak ortopéd, reumatológus és neurológus szakorvosokkal. Meg is mozgattam minden szálat, hogy valahogy hamarabb bejussak a szakvizsgálatra. Így történt, hogy egy jó kapcsolatunknak köszönhetően kaptam egy V.I.P időpontot két hét múlvára, valami hihetetlennek tűnő, reggel 7.30-as időpontra. Ugyanis az orvos rendelési idő előtt tudott csak fogadni, tényleg teljesen be voltak táblázva hónapokkal előre.

Az a két hét is sok aggódással telt. Két dolog miatt izgultam: egyrészt éreztem, hogy nem fogom megúszni a gyomortükrözést. Ez már önmagában nagyon nagy para volt a számomra. A másik, hogy féltem, kiderül, mégsem refluxom van.

Eljött a vizsgálat napja. Legnagyobb meglepődésemre igazi vizsgálatra nem is került sor. Az orvos nagyon kedves volt meg minden, de azon kívül, hogy feltett két-három kérdést, nem csinált semmit. Mármint nem történt fizikális vizsgálat. Nagyjából ugyanazt bepötyögte a gépbe, amit a fül-orr-gégészeti leletemen látott, és ennyi. Majd kedvesen közölte, hogy a tünetek alapján ez reflux is lehet (!) – miért, mi más lehetne még? De erre a kérdésemre nem kaptam választ. Mondta, hogy a diagnózis alátámasztására mindenképpen műszeres vizsgálatra van szükség, azaz tükrözésre. Csak ezután tud biztosat mondani. Paff!!! A félelmem beigazolódott. Tehát ezt nem úszom meg. Azt hittem naivan, hogy ott azonnal meg is csinálja, de mint kiderült, ez nem így megy. Időpontot kell egyeztetni… Már megint. Na és mit gondoltok, mikorra tudott időpontot adni? Július elejére, azaz 3 és fél hónap múlvára…
– És én addig mit csináljak, hiszen a tüneteim itt vannak, valamit kezdeni kellene velük.
– Persze, persze, írok fel savlekötőt. Váltsa ki, ha jelentkeznek a panaszok, vegyen be belőle.

Azért még óvatosan megkérdeztem, hogy ugye a reflux azért gyógyítható? Az orvos erre azt válaszolta, hogy nem, csupán a tünetek enyhíthetők. Felkészített, hogy lesznek jobb és rosszabb időszakok. Jellemzően a nyár és a tél jobb szokott lenni, tavasszal és ősszel viszont felerősödnek a tünetek.

 

A gyógyulásom folyamata – avagy a reflux ellen bevetett természetes gyógymódok

A leépítő betegségtudat, ami még betegebbé tesz

A gasztroenterológiai vizsgálat után másfél hét letargia következett. Betegség tudatom lett. Vagyis nem a gyógyulásomra összpontosítottam, hanem a meglévő betegségemre. Állandó félelemben éltem, hogy mi fogja tovább rontani az állapotomat. Letargiába és önsajnálatba merültem. Csak azt tudtam közvetíteni a külvilágnak, hogy beteg vagyok, és ez visszafordíthatatlan. Az elmém pedig ennek megfelelően előteremtette hozzá a tüneteket.

Például ébredés után gyakran éreztem émelygést és hányingert. Ez egy tipikus refluxos tünet, ami nálam korábban nem jelentkezett.

Undorodtam a zsíros, fűszeres ételektől, a hústól, az édességektől és az alkoholtól. Az interneten olvastam ugyanis, hogy ezek fokozzák a savtermelődést és a refluxos panaszokat.

Evés után gyakran jelentkezett nálam puffadás, böfögés és a klasszikus gyomorégés. Ezeket szintén nem tapasztaltam korábban, de tanultam, hogy a refluxnak ezek a leggyakoribb tünetei. Tehát az elmém megteremtette.

Úgy éreztem minden ételtől rosszul vagyok. A végén már alig ettem. Betegnek éreztem magam. Nem volt kedvem társaságba menni, végül arra is kényszeríteni kellett magam, hogy bemenjek a munkahelyemre. Legszívesebben egész nap feküdtem volna és sajnáltam volna magam. Ez a másfél hét nem csak lelkileg, hanem fizikailag is padlóra küldött. Lefogytam 5 kilót, nem volt erőm semmihez és állandóan rosszul éreztem magam. Végül el kellett döntenem, hogy felállok ebből a helyzetből, vagy elpusztítom magam? A gyógyulás mellett döntöttem.

Ismerd meg a betegséged, ha le akarod győzni!

Az első dolgom az volt, hogy utána néztem a refluxnak az interneten. Arra a kérdésre kerestem a választ, hogy valóban gyógyíthatatlan-e? A legtöbb leírásban ugyanazt olvastam, mint amit az orvos is elmondott. Csak szinten lehet tartani és a tüneteket enyhíteni. Ezt nem akartam elhinni és nem is törődtem bele. Elhatároztam, hogy márpedig én meg fogok gyógyulni. De ahhoz, hogy meg tudjak gyógyulni, meg kellett ismernem a reflluxot sokkal jobban, mint amennyire eddig ismertem.

Minden létező információt felkutattam, napokon át olvastam. Kiderült, hogy bizony a refluxosok több mint fele, nem a klasszikus gyomorégéses tüneteket tapasztalja. Ennek megfelelően nem is gasztroenterológiára mennek először, hanem hozzám hasonlóan fül-orr-gégészetre, a betegek egy része pedig a kardiológián köt ki. A reflux ugyanis légzőszervi panaszokat okozhat, mint például allergia, asztma, gyakori köhögés, szájüregi tünetek. Másoknál meg mellkasi szorítás, mellcsont körüli égés, szív panaszok jelentkeznek. Ki gondolta volna?

A következő lépés az volt, hogy végig gondoltam, mi minden vezethetett a refluxom kialakulásához.

Ez elég egyértelműnek tűnt és sajnos nagyon tipikus is: az életmódom. A rengeteg kávé, a sok stressz, a rohanó életmódom közepette az össze-vissza evés, és természetesen a mozgásszegény életmód. Ezeken tehát változtatnom kellett, ez világos.

A gyógymódok

Ezek után gyógymódokat kerestem. A gyógynövényekkel képben voltam szakmámnál fogva, de emellett alternatív módszerekre is kíváncsi voltam.

A savlekötőt felejtsd el!

A hagyományos orvoslásban a savlekötőket adják, mint ahogy nekem is azt írta fel az orvos. Mint kiderült, ezek nem hogy jót tennének, de még rontják is a helyzetet. Ugyanis, ha savlekötőkkel közömbösítjük a savat, a szervezet úgy érzékeli, hogy nem termelt elegendő gyomorsavat (ami nélkülözhetetlen az emésztéshez), ezért ráerősít, és még több savat kezd el termelni. Tehát mi történik? Az egyébként is rendellenesen sok gyomorsav termelés a savlekötőknek köszönhetően tovább fokozódik, hiszen a gyógyszerrel azt az üzenetet küldjük a gyomornak, hogy nem elegendő a túlzásba vitt mennyiség sem. Arra késztetjük tehát, hogy még tovább növelje a savtermelést. Összefoglalva: nem hogy kiiktatnánk a gyógyszerrel a gyomorsavat, de még több előállítására ösztönözzük vele a szervezetünket. Tehát a problémánk fokozódik.

Nem is voltam hajlandó egy szemet sem bevenni belőle! Őszintén szólva ki sem váltottam. Viszont bevallom, az elején próbálkoztam természetesebb savlekötéssel, így például a jól bevált szódabikarbónás vízzel és a Salvus vízzel is. Ezek átmenetileg enyhülést hoztak, aminek nagyon örültem és gondoltam, majd ezeket alkalmazom, ha szükséges. De nem mindig tett jót és hosszú távon például a szódabikarbónát nem is szabad alkalmazni. Egy ilyen szódabikarbónás próbálkozásom után rendkívüli hányingerem lett. Valószínűleg túl sok szódabikarbónát tettem a vízbe, vagy nem tudom, de annyira rosszul lettem, hogy soha többé nem voltam hajlandó bevetni.

A reflux elleni tea, ami csodákat művelt!

Ukko Reflux teakeverékInkább rákerestem az interneten olyan fórumokra, ahol más refluxos betegek megosztják a tapasztalataikat. Ezeken keresztül jutottam el az UKKO Reflux elleni teakeverékhez.

Nagyon jókat írtak róla. Volt, aki már műtét előtt állt, olyan súlyos panaszai voltak, és ez a tea teljesen tünetmentessé tette, végül a műtétet is elkerülte. Mások azt írták, hogy minden felmaródást megszüntetett és a gyomorégés, egyéb panaszok is elmúltak tőle.

Megnéztem, milyen gyógynövényekből áll ez a teakeverék. Nem volt benne nagy varázslat. A klasszikus gyomorsav termelődést szabályozó gyógynövényekből áll: fehér akác, lándzsás útifű, fahéj, cékla és málnalevél. Ráadásul magyar termék és a gyártó még tanácsokat is ad a tea mellé. Nagyon szimpatikusnak tűnt. Gondoltam kipróbálom. Mondjuk nem volt olcsó, plusz a szállítási díj… De legalább nem kell nekem kevergetnem, készen van, csak le kell forrázni és inni kell. Megrendeltem. Azt kell mondjam, életem legjobb döntése volt.

Eleinte fél liternyi teát készítettem és napközben kortyolgattam. Nem tudom, hogy a teának köszönhetően, vagy a túl sok gyomorsav miatt, de az első napokban két óránként éhes voltam. Már nem mertem elindulni sehová anélkül, hogy ne lett volna nálam valamilyen keksz. Ugyanis hirtelen és nagyon maróan tört rám az éhség a legképtelenebb és a legváratlanabb helyeken. Olyankor azt éreztem, hogy ha nem jutok kajához perceken belül, megbolondulok. Ezért vittem magammal mindenhová egy csomag kekszet, és ha rámtört a maró éhség, megettem egy pár darabot.

A teának köszönhetően már két nap után kezdtem jobban lenni. Aztán napról napra egyre jobban éreztem magam. Normalizálódott az étvágyam, egyre kevésbé jött elő a csípő érzés a számban és étkezések után sem erősödtek a tüneteim. Közel két hónap után teljesen tünetmentes lettem. Ezt a teát minden refluxosnak szívből ajánlom. Én egyébként közel három hónapon keresztül, napi fél liternyit ittam belőle, a nap folyamán elosztva. Egészen a gyomortükrözés napjáig. Azóta is iszom ismétlő jelleggel, minden hónapban egy hetes kúrát csinálok vele. Biztos, ami biztos…

 

Nem csak a tüneteket kell kezelni!

Szakmám és hitvallásom szerint tisztában voltam vele, hogy a tüneti kezelés nem elegendő. Ez olyan, mintha a problémát a szőnyeg alá söpörném. Miután korábban végig vettem, hogy mi minden vezetett a betegségem kialakulásához, ezeken meg kellet próbálnom valamilyen módon változtatni. Ezért a tea mellett néhány életmódbeli változtatást is eszközöltem.

Elhagytam a reggeli, éhgyomorra fogyasztott kávét. Ébredés után mindig megeszek két szem kekszet egy pohár vízzel, hogy ne legyen üres a gyomrom. A napi négy-öt kávé mennyiségemet kettőre mérsékeltem.

Este már nem eszem tele magam, és kerülöm a nehéz ételeket a vacsoránál. Rászoktam, hogy minden este valamilyen zöldséglevest vacsorázok. A gyomornak ugyanis a hideg étel nem tesz jót estére. A meleg leves ellazít és megnyugtat, rengeteg folyadékot juttat a szervezetbe és a zöldségek amúgy is könnyen emészthetők.

Tudtam, hogy a mozgásszegény életmódomon is változtatnom kell. Igazából az edzőtermi téma nem nagyon jön be nekem, és az aerobikkal is próbálkoztam már egyszer, de úgy éreztem, nem nekem való. Így aztán fogalmam sem volt, hogy milyen sportot is csinálnék szívesen. Ráadásul az is megfordult a fejemben, hogy talán a refluxnak nem is tesz jót minden sport. Például az ugrabugra nem kavarja fel a gyomorsavat? Vagy a megerőltető sportok, pl. az erőnléti gyakorlatok nem fokozzák a panaszokat? Gondoltam, jobb, ha utána nézek ennek is. Az interneten sokféle vélemény olvasható. Egyesek szerint minden mozgás előnyös és javít a refluxon, más oldalakon meg azt írják, hogy a nagyon intenzív sportok nem ajánlottak reflux esetén. Hm. Most akkor mit csináljak? Talán valami könnyebb mozgásforma megfelelő lenne, olyan, amit esetleg otthon is végezhetek. Még az is megfordult a fejemben, hogy lehet, már specializálódott valaki kifejezetten refluxosokora,- hiszen sajnos elég nagy számban vagyunk – és kifejlesztett számunkra egy speciális tornát. Rákerestem a neten arra, hogy „reflux elleni torna”. Sajnos spéci, direkt nekünk szóló gyakorlatsort nem találtam, viszont ráakadtam a 3-1-2 meridiántornára.

Egy kínai professzor állította össze a gyakorlatsort, aki a meridiánok létezésére keresett és talált bizonyítékokat. Ez a torna nagyon könnyen, bárhol, akár egy kis szobában is elvégezhető. Napi 20 percet vesz igénybe. Azon az elven alapul, hogy a gyakorlatokkal a testedben lévő meridiánokat, azaz energiavonalakat élénkíted, helyreállítod a zavartalan energiaáramlást, és ezzel segíted az öngyógyításodat. Egy mozgalom is alakult ennek a tornának a népszerűsítésére. Országszerte több nagyvárosban ingyenesen tartanak ilyen tornákat, amire bárki elmehet. A torna magyarországi meghonosítója Dr. Eőry Ajándok orvos-természetgyógyász, aki több alkalommal is járt Kínában, és a torna „feltalálójával” szoros kapcsolatot alakított ki. A tornáról egyébként minden információt megtaláltok a honlapjukon: https://www.312.hu/

Mivel nagyon hiszek a kínai orvoslásban, ez a torna nagyon kedvemre valónak tűnt. A honlapjukon megnéztem, hogyan lehetne ezt a tornát itthon végezni, és kiderült, hogy meg lehet vásárolni CD lemezen, 1500 Ft-ért. Meg is lehet rendelni, de mivel budapesti vagyok, nekem egyszerűbbnek tűnt elmenni a XIII. kerületi Hagyományos Kínai Orvoslás rendelőbe, és ott megvásárolni személyesen. Amúgy is kíváncsi voltam a rendelőre, és ha már ott jártam, megérdeklődtem, hogyan lehetne bejelentkezni Dr. Eőry Ajándokhoz egy állapotfelmérésre. A tükrözésig ugyanis még három hónapot kellett várnom, és addig kétségek gyötörtek, hogy valóban helyes-e a diagnózis, miszerint refluxom van. Még sosem jártam hagyományos kínai orvoslással foglalkozó orvosnál, de nagyon érdekelt a módszerük és sokat is foglalkoztam vele korábban. Több könyvet is olvastam a témában az elmúlt években, és néhány módszert alkalmaztam is magamon. Így például a kéz- és talpreflex masszázst, a mudrát (a kéz jógáját), az aromaterápiát és a feng shuit.

Be is jelentkeztem, egy hét múlvára kaptam időpontot a professzor úrhoz. Addig elkezdtem otthon a tornát, ami tényleg nem túl bonyolult. Van egy rész benne, amikor 4×8 guggolást kell végezni, ez a legnehezebb része. Eleinte nagyon fájt tőle a combom, de ahogy teltek a napok, egyre könnyebben ment. Volt úgy, hogy naponta kétszer is elvégeztem a tornát: reggel és este. Nagyjából úgy két hét után kezdtem érezni a különbséget. Az eredmény csodálatos! Könnyűnek, energikusnak érzem magam tőle, javult a koncentrációm, jobban alszok, kiegyensúlyozottabbnak érzem magam, nőtt a teljesítőképességem, javult az étvágyam. Ha néhány napig elhanyagolom a tornát, rögtön kezdem magam fáradtabbnak, enerváltabbnak érezni. Szóval ajánlom mindenkinek, kortól és nemtől függetlenül.

Egy hét múlva elmentem Dr. Eőry Ajándokhoz állapotfelmérésre. Elvittem az összes leletemet. A vizsgálat két részből állt. Egy pulzus és egy nyelv diagnosztikából. A pulzus diagnosztika alapján a professzor azt mondta, hogy nekem nem gyomor problémám van. A bélrendszeremmel van gond, illetve az epe meridiánomat érzi gyengének. A nyelv diagnosztika szó szerint abból áll, hogy ki kell ölteni a nyelvemet. A színe, a nedvessége, a repedezettsége, a rajta lévő lepedék egy szakember számára azonnal elmondja, milyen betegségeid vannak. Nekem tudjátok mit mondott a professzor? Hogy a nyelvem alapján semmi bajom sincs. Teljesen normális minden. (Hozzáteszem, hogy akkor már három hete ittam az Ukko reflux teát.) A bélrendszerem pedig valóban gyenge, ugyanis jól tönkretettem a tejjel. 37 év után derült ki ugyanis, hogy nem tudom bontani a tejfehérjét, és emiatt nem lenne szabad semmilyen tejterméket fogyasztanom. Bár azóta a tejtermékeket kiiktattam az étrendemből, a 37 évnyi túlterhelést még nem heverte ki az emésztőrendszerem, tehát ez helytálló.

A professzor javaslatára akupunktúrás kezelésbe kezdtem. Hetente egy alkalommal jártam a Kínai Orvoslás rendelőbe, 10 héten át. Ez elég húzós volt anyagilag, mert alkalmanként 10 000 Ft-ba került. Az első kezelés előtt nagyon izgultam. Mindig féltem a tűtől és el sem tudtam képzelni, hogy ez mennyire lesz majd kellemetlen. De megmondom őszintén, semmit sem éreztem a tűből. Nem fájt, nem szúrt, meg is lepődtem. Egyébként nem olyan hagyományos varrótűvel végzik, mint ahogy én azt gondoltam, hanem speciális, nagyon vékony és hosszú tűvel. Próbáltam felfedezni mindenféle pozitívumot a kezeléseket követően, de nem tudnám megmondani, hogy az UKKO tea és a meridiántorna mellett az akkupunktúra mennyivel járult hozzá a javulásomhoz. Lehet, hogy semennyivel, de az is lehet, hogy ha csak ezt az egy módszert alkalmaztam volna, akkor ez is segített volna. Így viszont nem éreztem túl nagy változást a kezelések után. De legalább ezt is kipróbáltam.

A gyomortükrözés

 Így telt el az az ominózus három hónap, aminek a végén végre felvirradt a gyomortükrözés napja. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt tele a bugyogóm. Ha egy kívánságom lehetne az életben, akkor azt kívántam volna, hogy erre a vizsgálatra ne kelljen elmennem. Fontolgattam a megfutamodást, és mindenféle meggyőző indokot igyekeztem találni rá, hogy miért is ne menjek el. De nagyobb volt a betegségtől való félelmem. Tudni akartam, hogy mi a helyzet belül, de féltem is tőle, hogy mit fog találni az orvos a vizsgálat során.

A tükrözésre éhgyomorra kellett menni, olyannyira, hogy még inni sem ihattam előző nap éjfél óta. A júliusi melegben ez nem volt annyira kellemes. Az lebegett a szemem előtt, ahogy a vizsgálat után legurítok egy fél liter vizet egy húzásra. Már alig vártam, főleg azért, mert ez egyben azt is jelentette volna, hogy már túl vagyok a rettegett tükrözésen. Szerencsére humánusak, mert kora reggelre időzítik ezt a beavatkozást, így nem hagyják sokáig étlen-szomjan a szenvedő alanyokat.

Reggel 8-ra kellett mennem. Mire odaértem, már egy zabszem sem fért a fenekembe, elhihetitek. A nővérke már az ajtóban várt. Megdicsért, hogy eljöttem. Ezek szerint sokan megfutamodnak, mint ahogy ez nekem is átsuhant a fejemben… Kezembe nyomott egy négy oldalas irományt, kérte, hogy olvassam el és írjam alá. Hová gondolnak ezek? Annyira be vagyok parázva, hogy semmire se vagyok képes, nem hogy olvasni! Pláne négy gépelt oldalt! De muszáj volt. A betűk szinte összefolytak a szemem előtt, a felét nem fogtam fel annak, amit olvasok, de azért próbáltam hősiesen átrágni magam rajta.

A leírtak részletesen tartalmazták a vizsgálat folyamatát. Ez megnyugtatott. Kevésbé szorongok, ha nem egy ismeretlen dologgal kell szembe néznem. Kitértek a lehetséges kockázatokra, és a lehetőségeimre. Például kérhetek érzéstelenítőt. Na, ez jó. Biztos, hogy kérni fogom. Lehet kérni a vizsgálatot altatásban is, pontosabban valamilyen kábításban, nem mélyaltatást végeznek ilyenkor. De azt nem akartam, meg lehet, hogy azt előre meg kellett volna beszélni. Jó, hogy a vizsgálat előtt két perccel világosítanak fel erről. Na, mindegy.

Alig értem a papír végére, már jött is a nővérke és bekísért a vizsgálóba. Az orvos és a két nővérke, akik részt vettek a vizsgálaton, mind nagyon kedvesek voltak és rendkívül emberségesek. Amikor ennyire kiszolgáltatottnak és nyomorultnak érzed magad, ráadásul egy ilyen kellemetlen és kissé megalázó vizsgálat alanya vagy, az emberségért nagyon hálás vagy.

Kértem érzéstelenítőt, ami abból állt, hogy egy lidokain sprével befújták a torkomat. Ettől pillanatok alatt lezsibbadt a nyelvem és a torkom. Nem éreztem, hogy nyelek. Fel is hívták rá a figyelmemet rá, hogy az érzéstelenítő hatása kb. négy óra hosszán át fog tartani, és addig nem ehetek és nem is ihatok, nehogy félrenyeljek. Na, gondoltam, a vizsgálat utáni fél liter víz legurításának lőttek! Még délig szomjazni fogok. Nem tudtam hogyan bírom ki, de már mindegy.

Valamiért úgy képzeltem, hogy ülve végzik a tükrözést, de mint kiderült, nem. Egy vizsgáló ágyra fektettek, a bal oldalamra. Mindenemet letakarták, csak a fejemet hagyták szabadon. Valami kerek műanyag cuccot tolt az orvos a számba, amire rá kellett harapni. Az egyik nővérke megfogta a fejemet. Ajaj, ennyire szörnyű lesz, hogy le is kell fogniuk? Nagy volt a para! Az orvos közben beállította a monitort, ami egy gurulós emelvényen volt. Az emelvény oldalán állati hosszú és nagyon vastag fekete cső volt feltekerve. Szerintem műanyagnak nézett ki, de az is lehet, hogy gumicső volt. Reméltem, hogy nem azt akarja letuszkolni a torkomon. De a reményeim szertefoszlottak, amikor az orvos elkezdte letekerni az emelvény oldaláról… Bakker, ezt nem élem túl! De mire ezt végig gondoltam, a cső már a számban volt. Igazából nem éreztem semmit, csak annyit, hogy valahol a torkomhoz nekinyomódik egy ponton. Ettől mindig ösztönösen nyelnem kellett, de persze nem tudtam, mert ki volt pöckölve a szám és a cső végigfutott a nyelőcsövemen.

A vizsgálat kb. egy perc alatt lezajlott. Na jó, az is lehet, hogy kettő perc alatt… Egy kellemetlen része volt, amikor telenyomtak levegővel. Annak ugyanis ki kellett jönnie, és nem tudtál ellene tenni semmit. Böfögnöd kellett, ha akartad, ha nem. Ráadásul mindezt egy állati vastag csővel a torkodban. A nővérke közben simogatta a fejem és mondta, hogy semmi baj, ne tartsam vissza, annak ki kell jönnie.

Szóval túléltem. Bár ha lehet, nem mennék még egyszer, de így utólag azt gondolom, hogy nagyobb volt az ijedségem, mint amennyire kellemetlen volt valójában az egész. A két nővérke előtt pedig le a kalappal! Tényleg mindent megtettek azért, hogy minél könnyebben átvészeljem.

A vizsgálat eredménye – gondolom már ti is kíváncsiak vagytok: a reflux legenyhébb formája, szinte nincs is tünetem. Talán némi felmaródás megállapítható a gyomorszáj körül, de annyira minimális, hogy szinte ott sincs. A diagnózis szerint a gyomorszáj gyűrűje jól zár, eltérés vagy rendellenesség nem tapasztalható.

Lefordítva egyszerű ember nyelvére: semmi bajom, csak ezt ugye nem mondhatja egy orvos, pláne egy drága műszeres vizsgálat után.

Kérdeztem egyébként tőle, hogy hogyan lehet az, hogy a gyomorszáj gyűrűje jól zár és a sav mégis feljön és gondot okoz a szájüregben? Erre azt válaszolta, hogy nem a sav jön fel, hanem a sav gőze, ami zárt gyomorgyűrűn keresztül is problémát okoz, ha túl sok a sav. Na azért ez elég sok kérdőjelet villantott fel a fejemben, de hát az orvos az orvos, csak jobban tudja!

A lényeg a lényeg, ha volt is valaha refluxom, az bizony az elmúlt három hónapban eltűnt, mintha nem is lett volna. Bármennyire is féltem a tükrözéstől, nem bántam meg, hogy elmentem, mert így legalább kézzel fogható bizonyságot szereztem rá, hogy meggyógyultam. Az UKKO tea, a meridántorna, az életmódváltás, az akupunktúra és persze a gyógyulni akarásom mind ebbe az irányba hatott. Most köszönöm szépen jól vagyok, közel egy éve. Az UKKO reflux teát továbbra is fogyasztom alkalmanként, rendszeresen végzem a 3-1-2 meridiántornát és odafigyelek az étkezésemre.

 

Mindenkinek hasonló jókat kívánok, ha refluxszal küzd!

Szöllősi Adrienn

2020-02-14T13:18:45+00:00 február 14th, 2020|Categories: Saját gyógyulásaim|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet